Minimalizmus és a kovácsoltvas?
Legtöbben azt válaszolnák, hogy nem összeillő fogalmak. Az elmúlt néhány generáció ragaszkodása a "neobarokkos" csigavonalakhoz valamint a szocreál - legtöbb esetben trehány - ízléstelensége nagyban hozzájárult a közfelfogásban a kovácsolt vasról kialakult torzított képhez. A magyar kovácsok közül sokan próbálkoztak - nem kis sikerrel - új vonalvezetést becsempészni a formák világába ( például: Seregi György vagy Nausch Géza bácsi).
Ritkán adódik alkalom arra, hogy az ember teljesen szabad kezet kapjon a tervezésben. Örvendetes módon egyre többször fordul elő, hogy kovács és építész, mint két szakma közösen tervezünk egy -egy rácsot, korlátot. A közös gondolkodás mindig konstruktív és a különböző látásmód sok innovációt eredményez.
A képeken szereplő kiskapu jellege minimalista.A terveken meglepően sokat dolgoztunk a barátommal és munkatársammal Mátyással. A párhuzamos vonalvezetés, a periodikusan ismétlődő részletek kicsit a ridegség érzetét kelthetnék a szerkezetben, azonban a kézzel kikovácsolt elemek sajátosságai, soha nem
ismétlődő apró részletei mégis finoman pulzálóvá teszik azt.
Budapest egyik legszebb szecessziós villájának (Városligeti fasor 47.) a restaurálásá során mi készítettük a kerítést ékesítő különböző virágok egész sorát. Sajnos az eredeti díszek menthetetlen állapota szükségessé tette azok rekonstrukcióját. Az eredeti elemek csonka töredékei alapján -hosszas kísérletezgetések után- készítettük el a napraforgókat, mákgubókat és harangvirágokat. A rekonstrukciók kovácsolva, hagyományos technikával készültek. Nagy kihívás volt, melyből nagyon sokat tanultunk.
