Egy kis restaurálás...

 Nyílászárókat restauráltunk pár éve a szombathelyi Szent Márton plébániatemplomon. Ennek egy érdekes részlete volt a főbejárat kovácsoltvas díszítése. Már a vastag festékréteg ellenére is sokat sejtetett a forma, azonban letisztítva elképesztő részletek kerültek elő.

A "rozsda" úgy viselkedik, mint a jég: az eredeti térfogat sokszorosára képes "hízni", ezáltal szétfeszítve a szerkezetet. Ebből fakad sok esetben, hogy a szegecselt szerkezetek felpárnásodnak, mert a rétegek közti oxidáció helyet követel magának. Ilyen esetekben egyetlen megoldás, hogy a szegecskötések felbontásával elemekre szedjük a teljes szerkezetet, és maradéktalanul eltávolítjuk az oxid réteget, majd passziváljuk a felületet. Az összeforduló felületeket alapozó festéssel látjuk el, majd újbol összeszegecseljük a teljes szerkezetet.

A hiányzó elem újrakovácsolt pótlása.

Nád, avagy gyékény...

Régóta foglalkoztat a növényvilág leképezése a kovácsoltvas nyelvére. Nyilván maga a vas, mint alapanyag nem a legalkalmasabb a természet lágy formáinak megjelenítésére, azért még (képességem keretein belül) próblom keresni a határokat. Igyekszem minél kevésbé stilizálni, s minden egyes kikisérletezett forma, részlet után találok valamit, amit beépíthetek a következő tárgy elkészítésébe. Ezen gondolat mentén kezdtem bele, hogy elkészítsek egy "nádat", ami számomra a várakozásaimnak megfelelő eredményt hozta. Nem sokkal később jelezték felém, hogy ami elkészült, az nem "nád", hanem "gyékény"... :)))

Tavirózsa

Ez a tavirózsa egy újabb készitéstechnikai kisérlet eredménye. Igyekeztem minél kevésbé stilizálni a virágot, megjelenésében mégis éreztetni a kovácsoltvas jelleget. Funkcióját tekintve, asztaldisznek szántam.