Nagyméretű kovácsoltvas függőlámpa. Típusát tekintve petróleumlámpa, Jungfer Gyula műhelyében készült, a XIX. század végén. Neoreneszánsz stílusban készítették, helyenként klasszicista jegyeket magán hordozó levelekkel díszítve.
Méretek:
Magasság: 1710mm
Abroncs Ø : 440mm
Őrzés helye:
Iparművészeti Múzeum, Ötvös Osztály
Témavezető: T. Bruder Katalin
Restaurálást végezte: Bartos Mihály
Témavezető: T. Bruder Katalin
Restaurálást végezte: Bartos Mihály
"...Az eredeti darab segítségével meghatároztam a szárak
szükséges hosszát- a csigán, egy vékony drótot végigfektettem, majd azt kiegyengetve
könnyen lemérhettem a csiga tényleges hosszát. A szárakat a megfelelő mértékben elvékonyítottam, s
csigavonalban
feltekertem mindkét oldalon. A kiegészítéshez ugyan nem volt
szükség egy teljesen új elemre, azonban így elkészítve sokkal pontosabban
beállítható a hiányzó rész íve. Az elkészült kiegészítést a megfelelő méretre
vágtam, és a helyére hegesztettem.
Funkcióval nem bíró, ám esztétikailag jelentős kiegészítés a
középső abroncs tetején elhelyezett, háromszögeket formázó díszítőelemek pótlása.
Eredetileg három ilyen helyezkedett el az abroncson, ezek közül egy teljesen
elveszett, egy másikról néhány kisebb elem letörött.
A hiányzó díszen érdemes elkülöníteni kétféle gyártási
technológiát. Az egyik a vázelemek legyártása hagyományos kovácsolt kivitelben,
illetve a másik a vázon elhelyezett lemezből domborított levelek elkészítése.
Mindkét műveletsorhoz teljesen speciális szerszám készleteket kellett gyártani,
mert a megmunkálandó anyagok keresztmetszete és vastagsága igen kicsi (0.5mm
vastag lemez, 3.2mm, vagy kisebb átmérőjű pálca).
A kiegészítés legyártását a vázszerkezet kiszerkesztésével
kezdtem, majd a tervek alapján az egyes elemeket lekovácsoltam. A legbonyolultabb
feladatot a vékony pálcák hasítása és egymásba fűzése jelentette.
A díszítőelem középvonalában egy tengely található, melyet
eredetileg esztergálással alakítottak ki. A kiegészítést előkovácsoltam, majd a
megfelelő formára reszeltem. A felső végére lemezből kialakított virágfej
került, melyet szegecseléssel rögzítettem.
A vázon elhelyezkedő leveleket az eredeti darabok alapján
kiszerkesztettem. A síkbeli vetületük megállapításához szükséges méreteket egy
vékony cérna segítségével mértem le. A rajzokból sablonokat készítettem, majd a
vaslemezre átjelölve kifűrészeltem azokat. Az így kapott formákat hidegen
beereztem, majd ólomtömbön és néhány acél szerszámon a megfelelő formára alakítottam..."
Ez a függőlámpa volt 2011-ben az MNM emeltszintű fém-szakrestaurátor tanfolyamon a diplomamunkám. Az idézett szövegrész a restaurálási dokumentációmból vett szemelvény.
Ez úton is köszönetet mondok Bakonyi Eszternek kitartó segítségéért a dolgozat elkészültéhez és Jeges András mesteremnek, akitől a kovácsszakma és a fémrestaurálás alapjait tanultam.
