2014. október 14., kedd

Vése



Évről-évre megrendezésre kerül a Vései kovácstalálkozó és verseny. A versenyzőknek másfél óra áll rendelkezésükre, hogy elkészítsék a pályaművüket. Az eddigi évekhez képest annyi változás történt, hogy a munkák szakmai felügyelet mellett készültek, minden alkatrészt a helyszínen kellett elkészíteni. Kollégámmal és barátommal Mátyással indultunk a versenyen, egy sárkaparót készítettünk.
Igyekeztünk olyanra tervezni, amely a funkcióját maradéktalanul betölti, azonban megjelenésében teljesen eltér a hagyományos formáktól.




Az elkészült sárkaparó a versenyen második helyezést ért el.

Reneszánsz gyertyatartó



Kisméretű gyertyatartó, viaszgyűjtő tálkával, rugós gyertyarögzítéssel. A bécsi Iparművészeti Múzeum raktárában látott eredeti darabok "ihletéséből", de saját tervek alapján készítettem.


A nyertes pályázat...

Először került megrendezésre ez a szakmai pályázat és kiállítás. Nem csak kovácsok nevezhettek, hanem a fémes szakmák bármely ága. A közel 40 pályázó között indult késes, fegyverműves és tűzzománc készítő is, legnagyobb számban mégis kovácsok pályáztak. A pályaműveket - a megmérettetés mellett - , a népi iparművészeti zsűri (Hagyományok Háza) is értékelte.
A leadott munkáimmal megnyertem az I. Országos Fémműves pályázatot.

Vasszerkezetes lépcső



A lépcsőszerkezet megtervezésekor törekedtünk egy olyan megjelenés létrehozására, amely hangulatában hasonlatos a XIX. század jellemző vaskonstrukcióihoz. Külön ehhez a feladathoz szereztem be (hosszas keresgélés után egy német antikváriumból) egy megfelelő szakkönyvet, az 1902 megjelenésű " Die konstuktionen in eisen"-t. Fontos volt, hogy hegesztés nélkül szegecs és csavarkötéssel összeállítható legyen a szerkezet. A lépcsőfokok járófelülete expandált lemez. A lépcsőhöz kialakításban illő kézléccel szerelt korlát készült. A korláton érdekes feladat volt az ovális csigadíszek kialakítása. A lépcsőszerkezethez, előtető is készült, amely kompromisszumos megoldásként üveg helyett polikarbonát fedést kapott.


A lépcsőszerkezet a Zugligeti Szent Család Plébániatemplom egyik bejáratához készült.

Korai barok zár restaurálása




Ami az előéletről kideríthető szemrevételezés alapján:

Felület: eredetileg ónozott, sok helyen lekopott, hiányos. A teljes zárat több ízben átfestették. Egyértelműen látszik, hogy a zár átélt egy tüzet, vagy megpróbálták égetéssel megtisztítani.
Szerkezet: legalább egyszer javították/átépítették a zárat, néhány alkatrészt cseréltek benne. A rugóház háromkaréjos fedele, valamint az őrlemezes zárbetét valószínűleg később került a zárra. Ez utóbbi belső szerkezete teljesen szét van roncsolva, egy nem hozzávaló kulccsal próbálhatták nyitni.


Darabjaira bontottam, és megtisztítottam az egyes elemeket. Tisztítás után kiegyengettem, és beállítottam a megfelelő síkokat. Ezt követően kiegészítettem a hiányos, törött alkatrészeket majd elkezdtem újra összeszegecselni az így már megfelelően működő zárat.
Elkészítettem továbbá az átmenő kilincsszárat, valamint a kulcsot. A zár felületét passziváltam, majd futóolajjal kezeltem le.








pinceág-záró rács



Nagyméretű záradék rács, kétszárnyú ajtóval. A rács szerkezete fűzött négyzetacélból épül fel, melyeket a kerethez szegecskötés rögzít. Az ajtó felett térbe domborított monogramos címer helyezkedik el. Az ajtószárnyak lakattal zárhatóak.


Gótikus tőr


A tőr eredeti leletek alapján, de saját "megfogalmazásomban" öltött alakot. A penge rombusz keresztmetszetű, hosszúsága 235mm. A penge anyaga lapdamaszt, különböző régi szerszámacélokból összeállítva. A markolat az előkovácsolás után, - hosszú időt felemésztő -
reszeléssel nyerte el a végső formáját.