2014. március 13., csütörtök

Bakszarv pántok

Az ilyen formájú ajtópántokat hívják "bakszarv" pántnak. A középső kiszélesedő rész hivatott arra, hogy egy átmenő szegeccsel vagy csavarral viselje az ajtó tömegét, a kétfelé ívelő "szarvak", illetve a rajtuk átmenő szegek  a pánt elfordulását akadályozzák meg.
 Ez a két pánt eredeti barokk kori vasalatok alapján készült. Minden részletében követi az eredetit: az anyag keresztmetszet változásai, a szeglyukak helyzete...

2014. február 16., vasárnap

Antik bútorzár restaurálása II.

Az előző bejegyzés azzal ért véget, hogy elkészült a hiányzó veret. Mielőtt a helyére szegecseltem volna a zár felületét meg kellett tisztítani a szennyeződéstől és a korróziós termékektől. A szemrevételezés alapján a külső felületen vastag lakk réteg, míg a belsőn elsősorban zsíros poros lerakódás volt amelyen mindenhol átütött a rozsda. Ezekben az esetekben körültekintően kell megválasztani a tisztításhoz szükséges vegyszereket és eljárásokat, hogy a szennyeződést eltávolítsa, azonban az alapfémet ne támadja meg. Minden esetben próbát kell végezni a hígítókkal és savakkal, és alapvető szabály, hogy a leggyengébbtől haladunk az erősebbek felé. Itt konkrétan aromás hígítóval távolítottam el a lakkréteget, a fémfelület kezeléséhez inhibitoros foszforsavat használtam. A megtisztított zárdobozhoz hozzászegecseltem a korábban elkészített veretet.












folytatása következik...

2014. február 8., szombat

Antik bútorzár restaurálása I.


Interneten találtam erre a régi veretes bútorzárra. Egyből megragadott a jellege. Sajnos az állapota elég siralmas volt, viszont így remek alap egy nagyobb lélegzetvételű helyreállításhoz. A zár készítésének idejét az érett barokk, vagy a historizmus korára tenném.

A záron korábbi javítás nyomai láthatóak, amelyek elég gyenge minőségűek. A zár kulcsa nincs meg. A legszembetűnőbb sérülés, a zár egyik pozicionáló díszveretének a hiánya. A veret töve még a zárdobozon van. Első lépésként ennek a hiányzó részét gyártottam le, és egészítettem ki. A eredeti alapján felrajzoltam a kontúrokat egy 2mm vastag vaslemezre, majd fűrésszel és hidegvágóval kivágtam a megfelelő formát.

Ezután következett egy bő félnapos procedúra: tűreszelővel kialakítani a végleges formát. Ezt követően a külső és belső éleket "lefózoltam" vagyis: egy 45° síkot alakítottam ki, amelynek a mélysége megegyezik a szélességével. A kész veretet hozzá igazítottam az eredeti csonkhoz, majd összehegesztettem őket.

 Folytatása következik...

2013. november 5., kedd

Az Újlaki "Három Huszár"





Az Újlaki "Három Huszár" vendéglő cégérének restaurálása.

A konzol átvételi állapota meglehetősen rossz volt. A felületét vastagon borította több régi festékréteg és az idők során rárakódott szennyeződés, por. Szerkezete több ponton hiányos, deformálódott volt. A festékréteg alatt a felület erősen korrodált sok helyen statikailag is meggyengült. A konzol elemekre bontása során egyértelművé vált, hogy a díszítőelemek nagy része teljesen menthetetlen, szitaszerűen átrozsdásodott. A még visszaépíthető elemek zöme is kiegészítésre szorul.A restaurálásból így lett félig meddig rekonstrukció.


Néhány díszítő elemet újra kellett kovácsolni, de a legnagyobb feladat a lemezből készült elemek elkészítése volt. Az eredeti elemek alapján elkészítettem a levelek és rozetták síkba fejtett sablonját, majd 1,5mm vastag acéllemezből hidegvágóval "kicsapkodtam". Az így kapott sík díszítőelemeket hidegen és ahol szükséges volt melegen beereztem, és az eredetinek megfelelő módon feldomborítottam.



Ezzel párhuzamosan készült az eredeti és még menthető elemek tisztítása. Ezen folyamat során derült fény az eredeti felületkezelésre. Az acélszerkezet kátrányos alapozást kapott, majd a teljes felületet aranyozták. Ilyen jellegű munkák során nem menthető meg az eredeti bevonat, mivel az alatt is korrodált a felület amit a tárgy megóvásának érdekében el kell távolítani.





Az összeépítés igen bonyolult volt. A több mint száz elemet csak egy bizonyos sorrendben lehetett szegecselni. Ennek a műveletnek a sikerét a gondosan dokumentált bontási művelet biztosította. Az alsó és felső ív menettel csatlakozik egymáshoz, amely egyben pozicionálja a középső -virágvázát utánzó- tagot.
Az így összeállított "S" formájú egység egy átmenő csavarral kapcsolódik a fali rögzítő elemhez amelyhez nagyméretű anyacsavar köti.

A felületet a megfelelő konzerváló vegyi kezelés után alapozó festékkel vontuk át. A múzeumnak nem állt módjában biztosítani a teljes felület aranyozásához szükséges anyagi fedezetet, így egy köztes megoldás született. A felület egy olajzöld fedőfestést kapott és csak egyes részei lettek arannyal kiemelve, így biztosítva a műtárgy esztétikusabb megjelenését.

Az elkészült cégér a Kiscelli múzeum állandó kiállításán tekinthető meg.
Ezen a tárgyon még tanuló éveim alatt dolgoztam , mesterem Jeges András vezetésével.

2013. november 3., vasárnap

Minimal Art



Minimalizmus és a kovácsoltvas?









Legtöbben azt válaszolnák, hogy nem összeillő fogalmak. Az elmúlt néhány generáció ragaszkodása a "neobarokkos" csigavonalakhoz valamint a szocreál - legtöbb esetben trehány - ízléstelensége nagyban hozzájárult a közfelfogásban a kovácsolt vasról kialakult torzított képhez. A magyar kovácsok közül sokan próbálkoztak - nem kis sikerrel - új vonalvezetést becsempészni a formák világába ( például: Seregi György vagy Nausch Géza bácsi).


Ritkán adódik alkalom arra, hogy az ember teljesen szabad kezet kapjon a tervezésben. Örvendetes módon egyre többször fordul elő, hogy kovács és építész, mint két szakma közösen tervezünk egy -egy rácsot, korlátot. A közös gondolkodás mindig konstruktív és a különböző látásmód sok innovációt eredményez.



A képeken szereplő kiskapu jellege minimalista.A terveken meglepően sokat dolgoztunk a barátommal és munkatársammal Mátyással. A párhuzamos vonalvezetés, a periodikusan ismétlődő részletek kicsit a ridegség érzetét kelthetnék a szerkezetben, azonban a kézzel kikovácsolt elemek sajátosságai, soha nem
ismétlődő apró részletei mégis finoman pulzálóvá teszik azt.

















2013. április 7., vasárnap

Jungfer függőlámpa restaurálása












Nagyméretű kovácsoltvas függőlámpa. Típusát tekintve petróleumlámpa, Jungfer Gyula műhelyében készült, a XIX. század végén. Neoreneszánsz stílusban készítették, helyenként klasszicista jegyeket magán hordozó levelekkel díszítve.

Méretek:
Magasság: 1710mm
Abroncs Ø : 440mm 
Őrzés helye: Iparművészeti Múzeum, Ötvös Osztály
Témavezető: T. Bruder Katalin
Restaurálást végezte: Bartos Mihály

"...Az eredeti darab segítségével meghatároztam a szárak szükséges hosszát- a csigán, egy vékony drótot végigfektettem, majd azt kiegyengetve könnyen lemérhettem a csiga tényleges hosszát. A szárakat a megfelelő mértékben elvékonyítottam, s csigavonalbanfeltekertem mindkét oldalon. A kiegészítéshez ugyan nem volt szükség egy teljesen új elemre, azonban így elkészítve sokkal pontosabban beállítható a hiányzó rész íve. Az elkészült kiegészítést a megfelelő méretre vágtam, és a helyére hegesztettem.

Funkcióval nem bíró, ám esztétikailag jelentős kiegészítés a középső abroncs tetején elhelyezett, háromszögeket formázó díszítőelemek pótlása. Eredetileg három ilyen helyezkedett el az abroncson, ezek közül egy teljesen elveszett, egy másikról néhány kisebb elem letörött.
A hiányzó díszen érdemes elkülöníteni kétféle gyártási technológiát. Az egyik a vázelemek legyártása hagyományos kovácsolt kivitelben, illetve a másik a vázon elhelyezett lemezből domborított levelek elkészítése. Mindkét műveletsorhoz teljesen speciális szerszám készleteket kellett gyártani, mert a megmunkálandó anyagok keresztmetszete és vastagsága igen kicsi (0.5mm vastag lemez, 3.2mm, vagy kisebb átmérőjű pálca).

A kiegészítés legyártását a vázszerkezet kiszerkesztésével kezdtem, majd a tervek alapján az egyes elemeket lekovácsoltam. A legbonyolultabb feladatot a vékony pálcák hasítása és egymásba fűzése jelentette.

A díszítőelem középvonalában egy tengely található, melyet eredetileg esztergálással alakítottak ki. A kiegészítést előkovácsoltam, majd a megfelelő formára reszeltem. A felső végére lemezből kialakított virágfej került, melyet szegecseléssel rögzítettem.
A vázon elhelyezkedő leveleket az eredeti darabok alapján kiszerkesztettem. A síkbeli vetületük megállapításához szükséges méreteket egy vékony cérna segítségével mértem le. A rajzokból sablonokat készítettem, majd a vaslemezre átjelölve kifűrészeltem azokat. Az így kapott formákat hidegen beereztem, majd ólomtömbön és néhány acél szerszámon a megfelelő formára alakítottam..."














Ez a függőlámpa volt 2011-ben az MNM emeltszintű fém-szakrestaurátor tanfolyamon a diplomamunkám. Az idézett szövegrész a  restaurálási dokumentációmból vett szemelvény.

Ez úton is köszönetet mondok Bakonyi Eszternek kitartó segítségéért a dolgozat elkészültéhez és Jeges András mesteremnek, akitől a kovácsszakma és a fémrestaurálás alapjait tanultam.




2013. április 1., hétfő

Fűzött rács


Hasítással - és megfelelő tágító tüske használatával - rombusz keresztmetszetűre alakított lyukakon átfűzött pálcák adják a rács stabil szerkezetét.