2013. november 5., kedd

Az Újlaki "Három Huszár"





Az Újlaki "Három Huszár" vendéglő cégérének restaurálása.

A konzol átvételi állapota meglehetősen rossz volt. A felületét vastagon borította több régi festékréteg és az idők során rárakódott szennyeződés, por. Szerkezete több ponton hiányos, deformálódott volt. A festékréteg alatt a felület erősen korrodált sok helyen statikailag is meggyengült. A konzol elemekre bontása során egyértelművé vált, hogy a díszítőelemek nagy része teljesen menthetetlen, szitaszerűen átrozsdásodott. A még visszaépíthető elemek zöme is kiegészítésre szorul.A restaurálásból így lett félig meddig rekonstrukció.


Néhány díszítő elemet újra kellett kovácsolni, de a legnagyobb feladat a lemezből készült elemek elkészítése volt. Az eredeti elemek alapján elkészítettem a levelek és rozetták síkba fejtett sablonját, majd 1,5mm vastag acéllemezből hidegvágóval "kicsapkodtam". Az így kapott sík díszítőelemeket hidegen és ahol szükséges volt melegen beereztem, és az eredetinek megfelelő módon feldomborítottam.



Ezzel párhuzamosan készült az eredeti és még menthető elemek tisztítása. Ezen folyamat során derült fény az eredeti felületkezelésre. Az acélszerkezet kátrányos alapozást kapott, majd a teljes felületet aranyozták. Ilyen jellegű munkák során nem menthető meg az eredeti bevonat, mivel az alatt is korrodált a felület amit a tárgy megóvásának érdekében el kell távolítani.





Az összeépítés igen bonyolult volt. A több mint száz elemet csak egy bizonyos sorrendben lehetett szegecselni. Ennek a műveletnek a sikerét a gondosan dokumentált bontási művelet biztosította. Az alsó és felső ív menettel csatlakozik egymáshoz, amely egyben pozicionálja a középső -virágvázát utánzó- tagot.
Az így összeállított "S" formájú egység egy átmenő csavarral kapcsolódik a fali rögzítő elemhez amelyhez nagyméretű anyacsavar köti.

A felületet a megfelelő konzerváló vegyi kezelés után alapozó festékkel vontuk át. A múzeumnak nem állt módjában biztosítani a teljes felület aranyozásához szükséges anyagi fedezetet, így egy köztes megoldás született. A felület egy olajzöld fedőfestést kapott és csak egyes részei lettek arannyal kiemelve, így biztosítva a műtárgy esztétikusabb megjelenését.

Az elkészült cégér a Kiscelli múzeum állandó kiállításán tekinthető meg.
Ezen a tárgyon még tanuló éveim alatt dolgoztam , mesterem Jeges András vezetésével.

2013. november 3., vasárnap

Minimal Art



Minimalizmus és a kovácsoltvas?









Legtöbben azt válaszolnák, hogy nem összeillő fogalmak. Az elmúlt néhány generáció ragaszkodása a "neobarokkos" csigavonalakhoz valamint a szocreál - legtöbb esetben trehány - ízléstelensége nagyban hozzájárult a közfelfogásban a kovácsolt vasról kialakult torzított képhez. A magyar kovácsok közül sokan próbálkoztak - nem kis sikerrel - új vonalvezetést becsempészni a formák világába ( például: Seregi György vagy Nausch Géza bácsi).


Ritkán adódik alkalom arra, hogy az ember teljesen szabad kezet kapjon a tervezésben. Örvendetes módon egyre többször fordul elő, hogy kovács és építész, mint két szakma közösen tervezünk egy -egy rácsot, korlátot. A közös gondolkodás mindig konstruktív és a különböző látásmód sok innovációt eredményez.



A képeken szereplő kiskapu jellege minimalista.A terveken meglepően sokat dolgoztunk a barátommal és munkatársammal Mátyással. A párhuzamos vonalvezetés, a periodikusan ismétlődő részletek kicsit a ridegség érzetét kelthetnék a szerkezetben, azonban a kézzel kikovácsolt elemek sajátosságai, soha nem
ismétlődő apró részletei mégis finoman pulzálóvá teszik azt.