2010. január 5., kedd

Végre, egy zár, amire volt elég idő...




Történt egyszer, hogy készíteni kellett egy zárat, egy tabernaculum ajtóra. Csak az ajtó vastagsága volt megadva, illetve azt kötötték ki, hogy stílusában harmonizáljon a szentségtartóval.
Az első olyan zár volt, amit teljesen szabadon szerkeszthettem, és felület kialakítást is rám bízták. Mivel nem volt időkorlát, így nyugodtan elvacakolhattam a részletekkel. Igyekeztem minden részletet a legautentikusabban kialakítani. Így az elemeket készrekovácsoltam, a sarkos hajtás tényleg sarkos és derékszög, már reszelés előtt is, és a hagyományoknak megfelelően szálra reszeltem a felületeket, mint az eredeti darabokon.
A zár szerkezete nagyon egyszerű, de minden alkatrész kézzel készült, nekem ezért nagyon fontos darab.


Harangok

Hosszú idő óta izgatta a fantáziámat, egy harangkonzol elkészítése. Azonban a legtöbb ötletem nagyon kiforratlan formákba torkollott, hiszen legtöbbször nem parancsszóra "csókol a múzsa".
Egy tavaszi hajnalon, békésen SlipKnot-ot hallgatok a zötykölődő villamoson, és hirtelen bevillannak a konzol részletei: először csak egy sarokhajtás, egy szegecskötés és szinte fel sem fogva a folyamatot, a fejemben már össze is állt a kész terv. Amint beértem a műhelybe persze rögtön nekiláttam, és elkészítettem. Amint összeállítottam, már láttam, hogy kicsit sok. Olyan volt mint egy mondat amelyben hemzsegnek a jelzők: túl van magyarázva.





A második konzol már egyszerűbb vonalvezetéssel készült, megtartva az eredeti ötlet jellegét. Szerintem jobban sikerült. A történet vége az, hogy ez a harangkonzol a Szentendrei Skanzenben 2009-ben megrendezett IX. Nemzetközi Kovácstalálkozó kiállítás 3. helyezettje lett.