Végre, egy zár, amire volt elég idő...

Történt egyszer, hogy készíteni kellett egy zárat, egy tabernaculum ajtóra. Csak az ajtó vastagsága volt megadva, illetve azt kötötték ki, hogy stílusában harmonizáljon a szentségtartóval.
Az első olyan zár volt, amit teljesen szabadon szerkeszthettem, és felület kialakítást is rám bízták. Mivel nem volt időkorlát, így nyugodtan elvacakolhattam a részletekkel. Igyekeztem minden részletet a legautentikusabban kialakítani. Így az elemeket készrekovácsoltam, a sarkos hajtás tényleg sarkos és derékszög, már reszelés előtt is, és a hagyományoknak megfelelően szálra reszeltem a felületeket, mint az eredeti darabokon.

A zár szerkezete nagyon egyszerű, de minden alkatrész kézzel készült, nekem ezért nagyon fontos darab.

Harangok

Hosszú idő óta izgatta a fantáziámat, egy harangkonzol elkészítése. Azonban a legtöbb ötletem nagyon kiforratlan formákba torkollott, hiszen legtöbbször nem parancsszóra "csókol a múzsa".

Egy tavaszi hajnalon, békésen SlipKnot-ot hallgatok a zötykölődő villamoson, és hirtelen bevillannak a konzol részletei: először csak egy sarokhajtás, egy szegecskötés és szinte fel sem fogva a folyamatot, a fejemben már össze is állt a kész terv. Amint beértem a műhelybe persze rögtön nekiláttam, és elkészítettem. Amint összeállítottam, már láttam, hogy kicsit sok. Olyan volt mint egy mondat amelyben hemzsegnek a jelzők: túl van magyarázva.

A második konzol már egyszerűbb vonalvezetéssel készült, megtartva az eredeti ötlet jellegét. Szerintem jobban sikerült. A történet vége az, hogy ez a harangkonzol a Szentendrei Skanzenben 2009-ben megrendezett IX. Nemzetközi Kovácstalálkozó kiállítás 3. helyezettje lett.