Vése

Évről-évre megrendezésre kerül a Vései kovácstalálkozó és verseny. A versenyzőknek másfél óra áll rendelkezésükre, hogy elkészítsék a pályaművüket. Az eddigi évekhez képest annyi változás történt, hogy a munkák szakmai felügyelet mellett készültek, minden alkatrészt a helyszínen kellett elkészíteni. Kollégámmal és barátommal Mátyással indultunk a versenyen, egy sárkaparót készítettünk.
Igyekeztünk olyanra tervezni, amely a funkcióját maradéktalanul betölti, azonban megjelenésében teljesen eltér a hagyományos formáktól.

Az elkészült sárkaparó a versenyen második helyezést ért el.

Reneszánsz gyertyatartó

Kisméretű gyertyatartó, viaszgyűjtő tálkával, rugós gyertyarögzítéssel. A bécsi Iparművészeti Múzeum raktárában látott eredeti darabok "ihletéséből", de saját tervek alapján készítettem.

A Népi iparművészeti bíráló bizottság által zsűrizett alkotás, HA besorolás.

A nyertes pályázat...

Először került megrendezésre ez a szakmai pályázat és kiállítás. Nem csak kovácsok nevezhettek, hanem a fémes szakmák bármely ága. A közel 40 pályázó között indult késes, fegyverműves és tűzzománc készítő is, legnagyobb számban mégis kovácsok pályáztak. A pályaműveket - a megmérettetés mellett - , a népi iparművészeti zsűri (Hagyományok Háza) is értékelte.

A leadott munkáimmal megnyertem az I. Országos Fémműves pályázatot.

Vasszerkezetes lépcső

A lépcsőszerkezet megtervezésekor törekedtünk egy olyan megjelenés létrehozására, amely hangulatában hasonlatos a XIX. század jellemző vaskonstrukcióihoz. Külön ehhez a feladathoz szereztem be (hosszas keresgélés után egy német antikváriumból) egy megfelelő szakkönyvet, az 1902 megjelenésű " Die konstuktionen in eisen"-t. Fontos volt, hogy hegesztés nélkül szegecs és csavarkötéssel összeállítható legyen a szerkezet. A lépcsőfokok járófelülete expandált lemez. A lépcsőhöz kialakításban illő kézléccel szerelt korlát készült. A korláton érdekes feladat volt az ovális csigadíszek kialakítása. A lépcsőszerkezethez, előtető is készült, amely kompromisszumos megoldásként üveg helyett polikarbonát fedést kapott.

A lépcsőszerkezet a Zugligeti Szent Család Plébániatemplom egyik bejáratához készült.

Korai barok zár restaurálása

Ami az előéletről kideríthető szemrevételezés alapján:

Felület: eredetileg ónozott, sok helyen lekopott, hiányos. A teljes zárat több ízben átfestették. Egyértelműen látszik, hogy a zár átélt egy tüzet, vagy megpróbálták égetéssel megtisztítani.
Szerkezet: legalább egyszer javították/átépítették a zárat, néhány alkatrészt cseréltek benne. A rugóház háromkaréjos fedele, valamint az őrlemezes zárbetét valószínűleg később került a zárra. Ez utóbbi belső szerkezete teljesen szét van roncsolva, egy nem hozzávaló kulccsal próbálhatták nyitni.

Darabjaira bontottam, és megtisztítottam az egyes elemeket. Tisztítás után kiegyengettem, és beállítottam a megfelelő síkokat. Ezt követően kiegészítettem a hiányos, törött alkatrészeket majd elkezdtem újra összeszegecselni az így már megfelelően működő zárat.
Elkészítettem továbbá az átmenő kilincsszárat, valamint a kulcsot. A zár felületét passziváltam, majd futóolajjal kezeltem le.

pinceág-záró rács

Nagyméretű záradék rács, kétszárnyú ajtóval. A rács szerkezete fűzött négyzetacélból épül fel, melyeket a kerethez szegecskötés rögzít. Az ajtó felett térbe domborított monogramos címer helyezkedik el. Az ajtószárnyak lakattal zárhatóak.

Gótikus tőr

A tőr eredeti leletek alapján, de saját "megfogalmazásomban" öltött alakot. A penge rombusz keresztmetszetű, hosszúsága 235mm. A penge anyaga lapdamaszt, különböző régi szerszámacélokból összeállítva. A markolat az előkovácsolás után, - hosszú időt felemésztő -
reszeléssel nyerte el a végső formáját.

Reneszánsz fiókzár

Ezt  a kedves kis zárat, még tanulóéveim alatt - mesterem, Jeges András műhelyében- készítettem, a visegrádi királyi palota belső rekonstrukciójához. A zár felülete ónozva készült, majd egy patinaréteggel lett bevonva.

Mentünk, láttunk, nyertünk...

Részt vettünk Ausztriában  egy nemzetközi kovácstalálkozón és versenyen. Ybbsitz városkájában kerül megrendezésre  kétévente, június közepén a Ferraculum fesztivál, a legrangosabb osztrák kovácsverseny. A rendezvénynek otthont adó település történelme egybeolvadt a vasmegmunkálással. A hegyek ölelésében megbúvó városkában egymás hegyén-hátán, máig használatban lévő több-száz éves vizihámorok működnek, melyeket a településen keresztül folyó patak táplál.
Ebben a hangulatos környezetben került megrendezésre a verseny is, melynek témája idén a "hangzás" volt.
A versenyen képviseltették magukat az osztrákok, németek, csehek, szlovákok, ukránok, oroszok, japánok és természetesen mi magyarok is két csapattal.
A versenyre egy harangkonzolt terveztünk Matyi barátommal, amelynek végleges formájához a csapat többi tagjának formavilága is hozzáadódott. A tervezésben az egyszerű vonalvezetésre szorítkoztunk, hiszen a versenydarabot a helyszínen kellet elkészíteni, néhány óra alatt.
Az elkészült harang és konzol "tradícionális kézimunka" kategóriában díjnyertes lett. 
A csapat tagjai: Bartos Mihály, Imreh Mátyás, Takáts Zoltán, Zsákai István
Az előkészítő munkálatokban segítségünkre volt Szatmári Jenő, aki egy sérülés miatt végül, nem tudott velünk tartani a versenyre.

Bakszarv pántok

Az ilyen formájú ajtópántokat hívják "bakszarv" pántnak. A középső kiszélesedő rész hivatott arra, hogy egy átmenő szegeccsel vagy csavarral viselje az ajtó tömegét, a kétfelé ívelő "szarvak", illetve a rajtuk átmenő szegek  a pánt elfordulását akadályozzák meg.
 Ez a két pánt eredeti barokk kori vasalatok alapján készült. Minden részletében követi az eredetit: az anyag keresztmetszet változásai, a szeglyukak helyzete...

Antik bútorzár restaurálása II.

Az előző bejegyzés azzal ért véget, hogy elkészült a hiányzó veret. Mielőtt a helyére szegecseltem volna a zár felületét meg kellett tisztítani a szennyeződéstől és a korróziós termékektől. A szemrevételezés alapján a külső felületen vastag lakk réteg, míg a belsőn elsősorban zsíros poros lerakódás volt amelyen mindenhol átütött a rozsda. Ezekben az esetekben körültekintően kell megválasztani a tisztításhoz szükséges vegyszereket és eljárásokat, hogy a szennyeződést eltávolítsa, azonban az alapfémet ne támadja meg. Minden esetben próbát kell végezni a hígítókkal és savakkal, és alapvető szabály, hogy a leggyengébbtől haladunk az erősebbek felé. Itt konkrétan aromás hígítóval távolítottam el a lakkréteget, a fémfelület kezeléséhez inhibitoros foszforsavat használtam. A megtisztított zárdobozhoz hozzászegecseltem a korábban elkészített veretet.












folytatása következik...

Antik bútorzár restaurálása I.

Interneten találtam erre a régi veretes bútorzárra. Egyből megragadott a jellege. Sajnos az állapota elég siralmas volt, viszont így remek alap egy nagyobb lélegzetvételű helyreállításhoz. A zár készítésének idejét az érett barokk, vagy a historizmus korára tenném.

A záron korábbi javítás nyomai láthatóak, amelyek elég gyenge minőségűek. A zár kulcsa nincs meg. A legszembetűnőbb sérülés, a zár egyik pozicionáló díszveretének a hiánya. A veret töve még a zárdobozon van. Első lépésként ennek a hiányzó részét gyártottam le, és egészítettem ki. A eredeti alapján felrajzoltam a kontúrokat egy 2mm vastag vaslemezre, majd fűrésszel és hidegvágóval kivágtam a megfelelő formát.

Ezután következett egy bő félnapos procedúra: tűreszelővel kialakítani a végleges formát. Ezt követően a külső és belső éleket "lefózoltam" vagyis: egy 45° síkot alakítottam ki, amelynek a mélysége megegyezik a szélességével. A kész veretet hozzá igazítottam az eredeti csonkhoz, majd összehegesztettem őket.

 Folytatása következik...